|
Életérzés |
|
"Szelíd legyél, derűs és hallgatag
és bölcs mosollyal tűrd, ha bántanak
legyél folyó, ha támad majd a tél
páncélod lesz, kemény és hófehér."
Bródy János | |
|
Menü |
|
| |
|
Verseim |
|
| |
|
Képeslap, papírfecnik |
|
| |
|
Kisprózáim |
|
| |
|
Blogok |
|
| |
|
Így láttam - kedvenc saját fotó |
|
A képrandomhoz Mozilla-Firefox böngésző ajánlott
2008. Párizs
| |
|
Archivum |
|
| |
|
Homályzóna |
|
"Szeretném megosztani Önnel mire jöttem rá az ittlétem során. Akkor döbbentem rá, amikor osztályozni próbáltam a faját. Ráébredtem, hogy Önök valójában nem emlősök. Minden emlős ezen a bolygón ösztönösen természetes egyensúlyra törekszik a környezetével, kivéve Magukat, Embereket. Letelepednek valahová és addig szaporodnak míg fel nem élik mind a természeti erőforrásokat, és azután csak úgy képesek fennmaradni, ha új területeket foglalnak el. Van egy másik organizmus is ezen a bolygón, mely ugyanígy viselkedik. Tudja melyik? A vírus. Az emberi faj egy betegség, a bolygó rákosodása. Az ember egy ragály, és mi vagyunk a gyógyszer."
(Mátrix:Smith ügynök - Wikidézet) | |
|
Szerzői jog |
|
Az oldalon található saját művek szerzői jog védelme alatt állnak, azok részben vagy egészben való idézése, fordítása, más fórumokon való megjelentetése és felhasználása a szerző, azaz a lap szerkesztőjének tudta és engedélye nélkül tilos.
A hangzó anyagok a Radio.Blog.Club.com, valamint a YouTube.com és a Dailymotion.com című lapok anyagából vannak válogatva. | |
|
|
|
Fórum - Beszélgető-sarok |
|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.30. 21:21 - |
Gondolom lehet róla írni |
Szól itt ez a Jethro Tull, már egy hete lassan, és mindjárt ma is éjfél, de a hangulat inkább amolyan súlyos gondolatmentes, csak nézek itt az asztal túloldalán körbe körbe, ritmust jár a lábam asztalkoppanás helyett, elmosolygom a múltat, és a jövőt nem kutatom, jól van minden, ahogy éppen van. Life is a long song. |
kártyalap koppan, bioritmusod altot fuvoláz, hajadra tűzve egy kockás kalap, a jós jövőt magyaráz, hámló seb, ótvaros, mézszín genny fakad, harang vészt, tarantellát jár, rozsdás vasnyelvével nyalva bimbam-harsonáz, éjfél, hideg szellemóra, hív a szaténselyem ágy
Húúúú, de kísérteties hangulatom van!!!! |
Az a gondom ezzel efem, hogy sokszor, amikor tréningben van az agyam, meg a lelkem, hajlamos vagyok én is optimistán felfogni ezt az állapotot - sőt egyféle szabadságként értelmezni. Aztán jön az az érzés.... az a tudod melyik, a partifecske, és akkor más. Némelykor elgondolkodom azon, vajon miért szabta a Teremtő ilyen hosszúra ezt az Életnek nevezett viccet. Azért, hogy kipróbáljunk mindent, és meg is unjunk mindent, vagy mi?
Igazi kávéházba én se járok egyedül, de .... ami késik, az a szegedi gyors.
|
Jó kérdések ezek, csingi, hogy félelmetes, vagy kudarc-e az egyedüllét? Egyik sem, hát persze. Én például gondolkodás nélkül beülök egyedül moziba, sőt, már el sem tudom képzelni mással. A moziba inkább, mint kávéházba, de arra is volt már példa.
Minden szava igaz annak, amiről írtál. |
Ideveszek magam elé egy pohár bort, és elmerengek, milyen is egy üres kávéházban üldögélni az asztal mellett.
Félelmetes? Nem, mert nem félek az egyedülléttől. Van mit nézni, csak centiméterről centiméterre fel kell térképezni a látványt.
Kudarc? Mivel nem függ a forgalomtól semmi, nem kudarc. Hadd rohanjon a külvilág. Az ő baja.
Mindig van valami furcsa kettősség. Azt mondják a társaság, az emberek társasága szükséges az élethez. Az ingerek, a mások gondolatai által keltett gondolathullámok, de már ebben is kételkedem olykor. Az az emberek többsége olyan, mint a felkorbácsolt víz. Hamar elcsitul a figyelem. Túl hamar.
|
Ma október idusán megadta magát a természet az ősznek. Ahogy jártam, éreztem a nyirkot a napfényben, jó illata volt. Aranyszínű a nap, nem vakít. Állandóan az a gondolat motoszkált bennem, hogy: neked a Liget, nekem a Sziget..... másfelé járunk, de egyet látunk. Az őszt, a szelídséget, a színeket. Nem az elmúlást látom, nem az elmúlást érzem. |
Óohh! Nagyon szépen írtad! Ez olyan nagyon "költemény" ízű! Az természetes, hogy előre, csakis hittel; hátrafelé meg talán... - megbocsátással, ha sikerül. |
Írhatnék akár számvetést is, kerek hozzá az évszám, nézhetnék hittel előre, még legalább ennyi vár rám, de mit számítanak az évek, és mit számít mennyit kaptam, ha két dal közötti csendben magamra maradtam.
Jó ez a csend... az októberi fények visszavezetnek hozzád, tudom, ha rossz irányba mennék, elém fordulnál, szédít a percnyi súlytalan egymásra tekintés, megannyi hamis Istenség fölött emberemmé lettél.
|
Van egy ilyen oldal, jó kis asztalravaló receptekkel: http://kave.freeblog.hu |
Csak benéztem hozzátok, s csendesen ki is vonulok. |
Kidobom ezt a gyűrűt, mi még összeköt veled. Néha az ujjamra húztam, úgy aludtam el. A párnáról szedtem össze, első éjszakánk után, barna hajszálaidat vörösek ölelik át. |
Amikor megláttam a bokrokat, az jutott eszembe, hogy no lám, nem lehet véletlen. Azok a bokrok akkor olyanok voltak, mint a virágkosarak, tele voltak virágokkal, és baldachin-szerűen hajoltak a padok fölé. Egyik este halálos fáradt voltál - nem is értem, miért döntöttél úgy, hogy eljössz hozzám, ahelyett, hogy pihentél volna. Sötét karikák voltak a szemed alatt, és aggódtam érted. Azt mondtad, hogy ájulásszerű kikapcsolások lepnek meg napközben. Leültünk az egyik padra. Szép volt a késő este. Tiszta az ég, és fenn a csillagok. Előttünk a Duna. Az ölembe hajtottad a fejed, és szinte azonnal elaludtál. Tartottalak az ölemben, őriztem azt a pár öntudatlan pillanatot, amit nekem adtál. Dúdoltam és ringattalak. Később magadhoz tértél, nem is érzékelted, hogy mennyi idő telhetett el. Nem számít. Évek, napok, órák vagy pillanatok. A bokrokat tövig nyesték. Olyan szomorú látvány volt. Persze, újra ki fognak hajtani, lombosak lesznek, a padokat is kicserélik idővel. De mindez már csak hasonló lesz. Lesz bokor, baldachin és pad.... csak mi nem leszünk. Voltunk.
|
Ha erre járnál...
Még nem is tudod, drágám, a kávéház,
hol akkor este ültünk pár napja bezárt.
Közös múltunk alapjára éttermet húztak,
s az első ajtót rajta végleg befalazták.
Az ember az emlékeiben sem bízhat,
hol otthonosan járt a szem, idegenek vígan
csörgetik késüket, eszik az elme maradékait,
s rá öblös pohárból gyanútlanul isznak.
Most átlátszó szemedbe néz értetlenül,
lehet, hogy mondaná, de csendjébe merül,
hisz nincs, aki hallja, egyedül én figyelem
a kirakat előtt, hogy a régi helyemen ül.
Ne hidd el mégsem, ha majd erre jársz,
az időt az egykori kávéház falán,
este van, kint csak hull a végtelen eső,
én újra itt, s te az asztal másik oldalán.
|
Azt mondják nem jó múltban élni az úton lépve hátra-hátranézni hisz előttünk a jövő, s ifjan így igaz; rövid a múlt, rajta mért merengenél jövő kell, feltörő igazi cél.
De mit tehet, kinek élete hosszabb múltat mint jövőt idéz; mi mást tehetne, hátra-hátranéz. Emlékezik, ringatja vállán a múltbeli szépet, mit jövője többé meg nem ismétel. Irigy dajka a jövő, nem kecsegtet semmivel, mit eddig meg nem élt.
|
Ezt szerettem volna :) ezt szeretném :)
|
Megvan, az volt a probléma, hogy nem láttam ezt a szerkesztőt a másik böngészőben. Mióta van ez a számítógép, nem is nagyon írok papírra, ritkán egy levelet, lehet a vers már nem is menne, de azért szívesen ücsörgök veled. :)
|
Szia efem! Igazán örülök, hogy idetaláltál. Itt néha bekucorodok ebbe a sarokba, jó kis félhomály van, halk zene. Jól esik ücsörögni, rákönyökölni az asztalra, és a szalvétára firkálni, ami eszembe jut. Néha előfordul, hogy lesz is belőle valami. Valami versféle, mint legutóbb.
Képet úgy tudsz berakni, hogy itt az ikonsorban az insert images-nál katty, és a linket be kell írni.
Szóval, csüccs!!
|
Szia csingi! Nem tudtam, hogy szólhatnék hozzá(d), ezért regisztráltam, hátha. Micsoda kis avatart választottam.... :) de ez most lényegtelen. Csak azt szeretném kérdezni, hogy hát itt írtad... nem is kérdés. :) Jó lenne képet beszúrni, nem tudom, hogy kell. Nagyon szeretem a kávéházi hangulatot, ezt nekem találtad ki! :) |
[69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
| |
|
|
|