FrissítésSúgó

boblogan	2006.02.22. 05:45 -
	Érdekességek, személyes történetek a múltból. Írjatok! :)

boblogan

Előzmény | 2006.04.03. 04:20 - #13

Sziasztok! Kicsit eltűntem... de remélem, azért még megismertek... :) Most azt szeretném bemutatni, hogy egy 9 éves "angyalkából" 17 éves korára akár "kisördög" is lehet... Ha valamire jó az iskolai ellenőrző könyv, akkor az az, hogy évtizedek múlva jót nevessünk a tartalmán. :) Ismertetem először az általános iskolai, azután a szakközépiskolai 3. osztályos ellenőrzőim tartalmát: 57 db 5-ös, 8 db 4-es, 1 db 3-as, 1 db 1-es. Félévi eredmény: természetesen kitűnő. És egy "beírás": "1982.V.28-án Robit dicséretben részesítettem a közösségért végzett munkájáért. O.A.-né" --- 13 db 5-ös, 7 db 4-es, 8 db 3-as, 7 db 2-es, 7 db 1-es (a kiegyensúlyozottság jegyében :)). Félévi eredmény: 3,4-es átlag (végülis nem vészes). Kiegészítő tantárgyak (egy kedves barátom egészítette ki ezekkel az ellenőrzőm szabad rubrikáit :)): Maláj nyelv: 10 db 5-ös, 1 db 6-os, Nőismeret: 3 db 1-es (jogos :)). És egy "beírás": "Tisztelt Szülő! Robi rendszeresen házi feladat nélkül, készületlenül jelenik meg óráimon. Magatartása sem megfelelő (lehülyéztem a tanár urat - a szerk.). Kérem, ellenőrizze! Szeged, 1990. február 19. H.L."

Luna	Előzmény | 2006.03.06. 08:43 - #12

:) hiába, az ember nem napokra emlékszik, hanem pillanatokra, ízekre, illatokra, mozdulatokra és színekre :). Hú, csingi, szerintem a szegediek feleannyira se ő-znek, mint mi Vásárhelyen. Ha most mögpróbálnék ővel írni, jót vigyorognátok. :) Amúgy nagyon tetszik a zöld háttér, már igazi tavaszt idéző.

csingi

Előzmény | 2006.03.01. 20:09 - #11

A hétvégét Sopronban töltöttem, és volt mit nosztalgiázni. Esett a hó, és a levegőnek olyan illata volt, mint amikor középsulis voltam. Biztosan voltatok ti is így. Az arcomba hullott a hó és fújt a szél, és az iskolabálok jutottak eszembe. Az a rózsaszín masnigalléros fényes selyemből varrt blúz - Anyum varrta - és a sminkem. Fura, nem? A sminkem jutott eszembe. Szerettem a szememet kihangsúlyozni már középsulis koromban, de nem volt annyiféle kence-fice mint mostanában. De volt egy kék ceruza, amivel istenien lehetett szemet kihúzni, kontúrozni. A kémiatanárom ennek örömére kihívott felelni. Szegedi volt a szentem, és úgy is beszélt - szögediesen. Azt mondta, mivel olyan szép kékre ki vagyok festve, én felelek (micsoda tiprása a szabadságjogaimnak és diszkrimináció - de akkor még nem volt ombudsman), de nem szúrt ki velem, és a végén kénytelen volt hozzáfűzni, hogy "Szabolcs, te nem is vagy olyan buta, mint amilyennek kinézel". Most ezt a kékített szememre értette, vagy humor volt?? Szerintem a második, mert sosem voltam buta, a suliban legalábbis nem. Azóta - hát változott a világ.

Luna	Előzmény | 2006.02.27. 09:49 - #10

De akkor még szerény kislány voltam ;-), és eszembe sem jutott érzéki dolgokról írni :)

boblogan

Előzmény | 2006.02.24. 07:04 - #9

Erre nem kaptam jegyet, de amikre kaptam, azok általában 5-ösök voltak. :) Újraolvastam a Kalüpszódat. Hát, biztosan nagy hatást tett volna a tanár úrra... :)))

Luna	Előzmény | 2006.02.23. 13:11 - #8

Bob, ez a Mátyás király vendége valami fergeteges :D. Milyen jegyet kaptál rá? :) Én sajnos nem őriztem meg az általános iskolás dolgozatokat, a középsulisak közül is csak 1-2-t. Elsőben kellett írni egy fogalmazást "Odüsszeusz társa voltam" címmel, ebből derítette ki a tanár, hogy olvastuk-e az Odüsszeiát. Emlékszem, hogy az egyetlen ötös volt az enyém. Hmm, vajon ha akkor beadtam volna a tavalyi Kalüpszós írásom, mit szól a tanár úr? :) Csingi, remélem, te is hamarosan jössz a nosztalgiáiddal - már várom! Opsz, most jutott eszembe, hogy az összes óvodáskori rajzom el van téve :). Akkor még képzőművésznek készültem ;-). 2-3 évesen pl. zsírkrétával rajzoltam "szép kövér piros babákat" a falra, ami nyáron volt festve. Nagyapám vigyázott rám, mert anyuék és nagymamám disznót vágtak. Tatámat meg a szemével műtötték szegényt, pakolászta a bélyegeit, és gondolom örült, hogy én csendben el vagyok :D.

csingi

Előzmény | 2006.02.23. 09:21 - #7

ÉDESEK vagytok! :))) Amint tudok koncentrálni, csatlakozom, mert nosztalgiáznivalóm, az aztán van.

boblogan

Előzmény | 2006.02.23. 01:32 - #6

Luna: teljesen egyetértek írásoddal; eszembe jutott még egyik kedvencem, a Pilóta keksz, ami helyett most valami málnás nyam-nyamot árulnak ugyanezen a néven... :( Nem értem, miért kell a jól bevált dolgokon változtatni?! Csingi: sajnos Kamilláék egy-két év múlva elköltöztek, nem tudok róla semmit. :( Két újabb szösszenetem 1982-ből, Ludas Matyi után Mátyás királyról... Mátyás és Rozgonyi Mátyás egy alkalommal fellobbant Rozgonyi ellen, s kitiltotta udvarából. Egyszer mikor találkozott Rozgonyival, hátat fordított és tovább akart menni, de Rozgonyi megszólította: Látom felséged mostmár soha nem ellenségem. Mert Mátyás egyik ellenségének sem fordított hátat. Mátyás király vendége voltam Egyszer egy szerdán Mátyással álmodtam. Azt álmodtam hogy Mátyás meghívott vendégségbe. El is mentem. Mikor odaértem, beléptem a palotába. Mátyás ott ült a trónon. Megkérdezte: - Te vagy az a Róbert? - Én vagyok - feleltem. - Meséld el hogy élsz! - Nagyon sanyargatnak hogy tanuljak. - Mondd meg nekik hogy ne sanyargassanak! Hazamentem, megmondtam hogy mit üzent Mátyás király. 1982.III.2. :)))

Luna	Előzmény | 2006.02.22. 10:43 - #5

Erdős Olga: Bezzeg az én időmben…     Nem is tudom mikor kezdődött, talán 15 éve, talán még több, de eltűntek a régi ízek az életemből.   Először a vásárok sárga-piros ételfestékével bekent kalárisában csalódtam. 3-4 éves koromban a piac sarkán lévő bódéban árulta egy néni a mézes édességet, és amikor a nyarakat Szentesen töltöttem nagymamámnál, gyakran kaptam egy fűzért. Boldogan lógott a nyakamban hazafele menet. Én lelkesen eszegettem a színes tallérokat, az ujjam és szám közben tiszta maszat lett, mire elfogyott. Tíz éve az algyői búcsúban láttam meg újra a kalárist, a tükrös szívek és mézes kalács figurák között. Egyből összefutott a nyál a számban, és egy pillanat alatt repültem vissza gyermekkorom legfelhőtlenebb éveibe. Az eszmélés akkor jött, amikor megkóstoltam a várva várt emlékekkel teli finomságot. Ízetlen volt és kemény, talán csak a színezék volt a régi.   Aztán jöttek az újfajta csokik, de hol vannak ezek a régi Édes Anna, a Mókus, a Kajla, a Vadász vagy épp a Melba kocka ízéhez képest?! Az új recept inkább kárára vált a Sport szeletnek, a Boci csokinak és a Tibinek is. Szintén a szentesi nyarak illatát érzem az orromban, ha a kávé ízű tejtáblára gondolok, és látom magam előtt a piros papírt, az elején egy hőlégballon, körülötte színes ruhás emberek. Mama a konyhaszekrényben tartotta, amit ha kinyitott megcsapta az orrom a boltban darált friss Omnia illata. A szekrény üveg elején egy kislányos képeslap volt előtte, tündéri szőkés fürtök, mosolygós gödrös arcocska. Később a születésnapomra küldte el ezt a lapot. Emlékszem, reggelinél aranyszegélyű fehér bögréből ittam a tejet – csakis itt, otthon egy kortyot sem! – miközben szólt a Petőfi rádió néhány jól ismert szignálja. Még most is hallom az Útinform zenjét, vagy ebéd után a Kossuthon a „Ki nyer ma” szignálját – „Játék és muzsika tízpercben.”   Az általános iskolás években a limópor, a kis zacskós tejpor és a mogyorókrém volt a sláger, no és a Dianás cukor. Manapság már ezek sincsenek sehol.   Később a péksütemények változtak meg: a régi vajasrúd, kakaós csiga, lekváros levél, almás kocka íze tűnt el nyomtalanul. A kenyérről nem is beszélve. Régen elég volt egy kis vízből és élesztőből kovászt csinálni, aztán só, liszt és persze idő, hogy megkeljen a kenyér. Rohanó világban élünk, most már gyorsérlelők vannak, meg stabilizátorok. Ha egy-egy élelmiszerben nincs minimum három-négy E-betűs azonosítóval ellátott adalékanyag, ill. tartósító, már szinte gyanakszunk, hogy ehetetlen. Pedig csak természetes lenne.   Legutóbbi csalódásom a perec. Igen, a sós, kemény, ropogós perec, ami lehetőleg aranybarnára van sütve, só pettyek díszítik, és morze-jeleket lehet vele adni az asztalon. Ehelyett az üzletekben van valami halványsárga, agyonsózott, kifli- vagy talán kalácstésztából készült tekervény, szíjas-nyúlós középpel. A formája még perec.   Sosem hittem volna, hogy egyszer én is felsóhajtok, „bezzeg az én időmben”, de valahogy akkor tényleg más volt minden. Az ízek és illatok biztosan. És a nyugalom. Tulajdonképpen sajnálom a mai gyerekeket, nekik ebből semmi nem maradt. Nem tudom nekik megmutatni a május elsejei felvonulást a nyuszis léggömbbel, nem tollaslabdázhatnak a még földes utca közepén, és azok a régi ízek is elvesztek. Van helyette játék mobil telefon, számítógépes szuper játékprogramok, az ételekben pedig állományjavító.   Kár, hogy ez nem a globális hangulat, lelkiállapot, harmónia és jólét javítására szolgál…csak az illúzió miatt. De tényleg.     (2006-02-21)

Luna	Előzmény | 2006.02.22. 10:42 - #4

:) Ez nagyon kedves ötlet. Én épp most írtam egy blogot, tegnap nosztalgiáztam el a "Bezzeg az én időmben..." felsóhajtáson. Nem egészen kis koromból fentmaradt írás, de azért megosztom veletek, ha nem bánjátok.

csingi

Előzmény | 2006.02.22. 08:20 - #3

Juj, Bob, ennek a topiknak nagyon örülök, mert talán lendületet ad nekem is, hogy folytassam a visszaemlékezéseimet. Nekem nincsenek írásos emlékeim, viszont a lányomnak vagy egy iskolai írása, amiben Madách-stílusban Ember tragédia újabb színét kellett kitalálniuk. nekem nagyon tetszett. :) Nekem a Ludas Matyival egy bajom volt, hogy filmen láttam Soós (Sós?) Imrével, és ez az alak ragadt bele a tudatomba. Úgy jártam Soós Imrével, mint a James Deannel, sosem értettem meg, mitől volt akkora ász. ez a "szavabetartó" - ez nagyon egyedi. :) És tudsz Kamilla további sorsáról?

boblogan

Előzmény | 2006.02.22. 06:18 - #2

Irodalmi stílusgyakorlat á la boblogan, 1982.II.3-án, 8 évesen... :) (Eredeti írás, hibákkal, hiányokkal együtt) Ludas Matyi Egyszer volt, hol nem volt, még az óperenciás tengeren is túl volt, élt egy kis faluban egy nagy kamasz fiú. Ludas Matyi volt a neve. Erre a Matyira jellemző volt hogy nagyon szegény, furfangos, szavabetartó, igazságos volt. A szegény Matyival a következő esemény történt. Egyszer 16 ludat hajtott a vásárba. Matyi két máriásért akarta adni. De Döbrögi azt mondta: elég azért egy is. Matyi nem engedett. A földesúr lehúzatta a deresre Matyit. Matyi beöltözött ácsnak. Kimentek az erdőbe egy szép fáért. Matyi megállt egy nagy kövér fánál. Döbrögi átölelte a fát. Matyi megverte és elment. Eltelt egy év. Matyi orvosnak. Elküldött mindenkit gyógyfűért. Megverte másodszor is. A másik legény elkiáltotta magát. Mindenki utánaszaladt. Matyi megverte harmadszor is. --- Valószínűleg azért maradt ki néhol egy-két mondat, mert elmerengtem írás közben. Ezidőtájt nagyon szerelmes voltam egy Kamilla nevű lánykába. :)

boblogan

Előzmény | 2006.02.22. 05:45 - #1

Érdekességek, személyes történetek a múltból. Írjatok! :)

[13-1]