FrissítésSúgó

csingi	2006.12.07. 09:02 -
	Ez nyitó hozzászólás, tehát azt írom le, miért tartom korunk "házioltárának" a televíziót. Az ember életében mindig voltak a szellemiségnek kultikus tárgyai, helyei. Az emberrel majdnem egyidős az oltár, ahol sok időt töltött, és hitt abban, hogy az oltáron, vagy előtte történő dolgok az élete, a szelleme, a lelke fontos alkotó, építőelemei. De "panta rhei".

csingi

Előzmény | 2007.06.05. 19:00 - #10

A média "új hulláma". Eddig a közvélemény tudatába bekerülő bűnözők 95 százaléka feketehajú és barnabőrű etnikum köréből került ki. Ma ez megváltozott, ma egyenruhát hord vagy hordott. Eddig a származás csinált potenciális bűnözőt valakiből, most átnyergeltek a foglalkozásra. Nem szeretném megérni azt, amikor majd a kékszeműek, vagy az ötven éven felettiek lesznek soron, vagy például a tanárok, vagy a villanyszerelők jönnek. Bár az orvostársadalomnak már így is rezeg a léc... semmi sem lehetetlen.

csingi

Előzmény | 2007.03.26. 22:55 - #9

Ami ismételten felborzolt, az nem a TV, legalábbis nem a tárgyi értelmében, hanem a mozgatóerő, a média. Egy tragikus esemény kapcsán ágaskodott fel bennem újfent az értetlenséggel kevert düh. Mégpedig amiatt, hogy a média hogyan tesz különbséget halál és halál közt. Két hasonló korú, fiatalnak mondható - egyikük alig túl, a másikuk alig innen az ötvenedik éven - színművészünk távozott az égi színpadra. Az egyéni izlés mondhat mást, a kritika kegyesebb, mindkettőjüket kiváló művésznek tartotta. Ami megdöbbentett, az a tény, hogy egyikük távozása csendben, pár mondatos megemlítéssel "futott le" a médiákban, míg a másikuk tragédiája napokon keresztül, naponta százszor kúszott az agyamba a hírekből, híradókból, újságcikkekből, hogy már ingerültség váltotta fel bennem a megrendülést. Azon gondolkodtam, mit vétett vajon ez a szerencsétlen fiatalember? Vagy ellenkezőleg, mi lehetett benne a nagyobb erény? Azt hiszem, én ezt nem tudnám megválaszolni. Én legfeljebb a médiák híréhségével, és a szenzációk bulimiás zabálásával tudnám magyarázni a különbséget. Csak az a baj, hogy nekem lesz tőle hányingerem, nem a média fog beledögleni. Az olyan, mint a mitikus Hydra. Remélem a két művész háborítatlanul végszavaz egymásnak az égi társulatban, és nem zavarja békéjüket semmi. A szégyen nem az övék.

csingi

Előzmény | 2006.12.11. 18:18 - #8

Szia Xabolcs. Már tegnap is reagálni akartam az írásodra, mert megfogott a tűzön keresztüli egymásra nézés. Ez az ősi elem a maga kiszámítható kiszámíthatatlanságával. Fényt és meleget ad, elmélyedésre, beszédre és hallgatásra  ösztönöz. Túl tágasra nyílt a világ, és mégis egyre zsugorodik bennünk, ezért van a békétlenség, a sok lelkinyomor. A televízió a hideg vibrálásával nem a fénykörébe von, hanem egyre tágítja a kört körülöttünk a sok feldolgozhatatlan, átgondolhatatlan információval. Az emberek javarészének nincs elég önfegyelme a szelektáláshoz, mert azt hiszi, úgy lemarad valamiről. Talán a magány ellen valami védelem-illúziót teremt, legalább megtöri a csendet az emberi hang. De nem tudom, igazából mi lehet a megoldás.

Luna	Előzmény | 2006.12.11. 08:52 - #7

Szia Xabolcs :) Tetszett az "okoskodásod" és a vers részlet is.

xabolcs

Előzmény | 2006.12.09. 17:22 - #6

Szevasztok, szép estét! Ez jó téma, bár nekem nincs TV-m... "... Lóra ültem, hogy világot lássak Íjjat fogtam, hogy célt találjak Lovam a múltba réved Íjjam repít ezer évet Kerek a világ körülöttem Lelkem súgja: hazajöttem ..." (Kassai Lajostól, részlet)  Vadászó ősünk kerek világának a középpontja a Fény, a Tűz volt - körül lehetett ülni, és akkor mindenki mindenkivel szembe nézett a Tűzön át. Jelen kizökkent világunk legfőbb gondja, hogy kivettük középről a fényt, és már nem egymásra figyelünk rajta át, csak bámuljuk... Bocsássatok meg az okoskodásért. Derűs napokat kívánok szeretettel: Xabolcs

Luna	Előzmény | 2006.12.08. 06:35 - #5

Ákostól nem ez a legjobb dal, csak a tévé visszaköszönt. Az amerikai style-al beletrafáltál, szerintem nincs is nagyon már olyan műsor, aminek az ötletét nem nyugatról importáltuk volna. Szinte én is csak sport műsorokat nézek, a művész filmeket túl későn kezdik ahhoz, hogy ébren kibírjam, felvenni meg nem érdemes, mert akkor csak halogatom, hogy majd megnézem vmikor. A National Geography is jó kis csatorna tud lenni.:) Tegnap este kicsit szörföztem a csatornákon, és a RAI-n is ráleltem az itthon Áll az alkunak nevezett förmedvényre, a múltkor meg ott is táncikáltak mindenféle ismert színészek és műsorvezetők. Hiába, nincs új a nap alatt.

csingi

Előzmény | 2006.12.07. 12:52 - #4

Nem is dugtam el, ugyanott van. :)) Nem vagyok ákosból túlművelt, de ez elég nyers,és igaz. Én többek közt ma reggel buktam ki egy TVs műsorvezetőtől. Nem nevezem nevén (annyiszor felhívták már nyomatékosan a figyelmem a személyiségi jogokra :P ), igaz ki sem törlöm, ha már írtam valamit. Imád a riportokból egyszemélyes showműsort csinálni, az alany legfeljebb statisztál. Saját kérdéseire maga felel. Mindamellett abszolút szubjektív és arrogáns. Nem tudom, nem hiszem el, hogy nincs nála alkalmasabb ember, vagy ez egy szint?   Szerencsétlen riportalany igyekezett értelmifogyatékosokhoz ajánlott higgadtsággal magyarázni neki. A néző már rég értett mindent, de ez a fickó mint egy megakadt lemez.... majmolta az agresszív letámadós amerikai style-t. Lehet, hogy én felálltam volna a székből, elnézést kérve a nézőktől otthagytam volna, hogy szerepeljen statisztéria nélkül. És én az ilyenekre fizetem a műsorcsomag nem kevés díját??

Luna	Előzmény | 2006.12.07. 12:24 - #3

ákos : Tű a vénán Kiabáltál és úgy szavaztál, hogy szabadjon neked ezt is Elfelednéd de nincs szerencséd, mert ez fertőzőbb mint a pestis Mindig sírsz hogy a gyűlölet öl Közben szétszakadsz a gyűlölettől Egyszer minden lator meglakol Nem lehetsz otthon már sehol Neked a hazugság dalol Az a tű folyton ott a vénán És te eltűrsz mindent némán Életed alig lüktet De szemed a tévére dülled És benn a kórteremben A szelíd fehér csenden Áthasít a zsoltár, Hogy valaha ember voltál Az a tű folyton ott a vénán És te eltűrsz mindent némán Életed alig lüktet De szemed a tévére dülled És benn a kórteremben A szelíd fehér csenden Áthasít a zsoltár Hogy valaha ember voltál Ember! Ember! Kelj fel és járj! Köpködtél az ég felé Aztán a nyakadba hullot szépen Zabáltad folyton az életet De most te vagy terítéken Mint aki játszik az ördöggel Észre se veszi, hogy az ördög nyer A bajt kerested, megszeretted El ne hidd, hogy szabadon enged A magad erejéből nem szabadulsz meg Az a tű folyton ott a vénán És te eltűrsz mindent némán Életed alig lüktet De szemed a tévére dülled És benn a kórteremben A szelíd fehér csenden Áthasít a zsoltár, Hogy valaha ember voltál Az a tű folyton ott a vénán És te eltűrsz mindent némán Életed alig lüktet De szemed a tévére dülled És benn a kórteremben A szelíd fehér csenden Áthasít a zsoltár, Hogy valaha ember voltál Ember! Ember! Kelj fel és járj!

Luna	Előzmény | 2006.12.07. 12:23 - #2

De eldugtad a fórumokat :) Én az utóbbi 3-4 évben nagyon eltávolodtam ettől az oltártól. Talán 3-4 órát tévézek egy héten. Egy könyvet többre becsülök. Ugyanakkor szánalmas, hogy a kereskedelmi csatornák mennyire jól használják ki a hatalmukat agymosásra. Egy Ákos dalszöveget hoztam még (az új albumról):   Ákos : Tű a vénán Kiabáltál és úgy szavaztál, hogy szabadjon neked ezt is Elfelednéd de nincs szerencséd, mert ez fertőzőbb mint a pestis Mindig sírsz hogy a gyűlölet öl Közben szétszakadsz a gyűlölettől Egyszer minden lator meglakol Nem lehetsz otthon már sehol Neked a hazugság dalol Az a tű folyton ott a vénán És te eltűrsz mindent némán Életed alig lüktet De szemed a tévére dülled És benn a kórteremben A szelíd fehér csenden Áthasít a zsoltár, Hogy valaha ember voltál Az a tű folyton ott a vénán És te eltűrsz mindent némán Életed alig lüktet De szemed a tévére dülled És benn a kórteremben A szelíd fehér csenden Áthasít a zsoltár Hogy valaha ember voltál Ember! Ember! Kelj fel és járj! Köpködtél az ég felé Aztán a nyakadba hullot szépen Zabáltad folyton az életet De most te vagy terítéken Mint aki játszik az ördöggel Észre se veszi, hogy az ördög nyer A bajt kerested, megszeretted El ne hidd, hogy szabadon enged A magad erejéből nem szabadulsz meg Az a tű folyton ott a vénán És te eltűrsz mindent némán Életed alig lüktet De szemed a tévére dülled És benn a kórteremben A szelíd fehér csenden Áthasít a zsoltár, Hogy valaha ember voltál Az a tű folyton ott a vénán És te eltűrsz mindent némán Életed alig lüktet De szemed a tévére dülled És benn a kórteremben A szelíd fehér csenden Áthasít a zsoltár, Hogy valaha ember voltál Ember! Ember! Kelj fel és járj!

csingi

Előzmény | 2006.12.07. 09:02 - #1

Ez nyitó hozzászólás, tehát azt írom le, miért tartom korunk "házioltárának" a televíziót. Az ember életében mindig voltak a szellemiségnek kultikus tárgyai, helyei. Az emberrel majdnem egyidős az oltár, ahol sok időt töltött, és hitt abban, hogy az oltáron, vagy előtte történő dolgok az élete, a szelleme, a lelke fontos alkotó, építőelemei. De "panta rhei".

[10-1]