FrissítésSúgó

csingi	2006.12.09. 21:53 -
	Imádom ezeket a kifacsartodott szavakat. Azért találtam ki, mert kifacsartodott dolgok fordulnak elő olykor, amiket nem értek meg, vagy ha mégis megértem, akkor égnek áll a frizurám (majdnem mást írtam, de jajj....! résen vagyok).

csingi

Előzmény | 2008.06.19. 00:27 - #8

A tragédia mindig tragédia, ezen nem lehet vita - még önmagammal sem. A vita tárgyát nálam a hősiesség fogalma képezi, és vitatkozom a médiával. A napokban a munkája végzése közben baleset ért valakit. Elég sűrűn megesik mostanában. Pl. "feketemunkásokat" passzíroz péppé a leomló fal, lezuhannak pár emeletnyi magasságból, meg ilyenek. A média néhány mondatban megemlíti, a csúnya munkáltató kap pár ejnye-bejnyét, mert nem tart be szabályokat, de tulajdonképpen, ki a frászt érdekel az egész eset. A médiákat nem, az biztos, a közvélemény meg a jobbik esetben nem mond semmit, ami még mindig jobb, mintha azt mondaná "kellett neki feketén melózni?" De mi van akkor, ha ugyanilyen munkahelyi balesetből eredő tragédia egy egyenruhás, fegyveres testület tagját éri. Mert ma már ez is munka. Szerződött munka, talán nem is kevés fizetésért. Távol az otthontól... eddig talán stimmel is a kettő, a fizetést és a szerződést nem számítva. És itt jön a "hősi halott" cím. Talán Petőfi szelleme kísértene, amikor azt dalolta, hogy a "hősöket egy (közös) sírnak adják, kik érted haltak szent Világszabadság"? A Világszabadság elvont eszméje nevében - amiről ma már minden gondolkodó ember tudja, hogy ilyen nem létezik - egy gyermeteg illúzió nevében avatják hőssé az idegen országban, részben idegen és részben saját érdekből vállalt munkáját végző és balesetet szenvedőt hősi halottá? Hol marad a hősiség igazi lényege? Hőssé csak valami magasztos cél érdekében válhatunk, és a magasztos cél érdekében elszenvedett halál lehet hősi halál. Hogy  haza védelmében lehet hősi halált halni, de zsoldért valahol a világ másik felén aligha. Nevezzük tragédiának, legyünk megdöbbentek és szomorúak, mint mindig, amikor élte virágában elragad a halál egy embert. Legyen az fillérekért melózó feketemunkás, vagy zsoldoskatona. De a hősi halottakat tegyük máshova a lelkünk pantheonjába, legyen az ő helyük megkülönböztetett. Mert a halál ugyanaz, de az érzés más.

csingi

Előzmény | 2007.02.24. 23:55 - #7

A napokban a szörnyű bűnügy kapcsán jutott eszembe, amin már legalább ezerszer kiakadtam hallgatva a TV-ben beszélő nyilatkozókat. Úgy tűnik nekem, nagyon nagy bajban vannak a bűnözők megnevezésével. Mert a polgári nevüket sok esetben nem mondhatják ki (emberi jogok... ha-ha), nem mondhatják azt sem, hogy bűnöző, mert amíg a bíróság ki nem mondja az ítéletet... meg ártatlanság vélelme, szóval, használják a lehető legabszurdabb kifejezést, amikor egy interjú kapcsán "úriember"nek titulálják. Az az úriember ugye több mint valószínű, akár tömeggyilkos is lehetne. Az úriemberről nekem valahogy nem ezek jutnak eszembe. Az úriember nekem egy származási, neveltetési, intelligencia, kulturáltsági szint. Valahogy nem kapcsolódnak hozzá erőszakos bűncselekmények, legfeljebb a legrosszabb esetben csalás, szélhámosság, hamisítás, és más efféle ... mert az úriember erkölcsi érzéke sem lehet mindig feddhetetlen. Na de, hogy valaki embertársát mészárolja, és mivel a nyelv még nem talált ki rá kifejezést, ezért úriemberezik, na ettől kiakadok. Lehet, hogy valami pályázatot kellene hirdetni? Úgyis divat.

csingi

Előzmény | 2007.01.13. 02:09 - #6

Ma - vagy tegnap? - ki tudja már, úgy rohan az idő a számítógép mellett, az jutott eszembe, hogy miért keverhető össze a debilitás ( nem tudom van-e ilyen szó, ez részemről a hülyeség elegánsabb változata) a humorral. Az olcsó siker kedvéért, vagy pedig a környezet valamiféle lebecsülése miatt, akikről az feltételeződik, hogy számukra a debilizmus (!) szórakoztató. Ez leginkább nem a közvetlen és társasági kapcsolatokat sújtja, mert ott ripsz-ropsz helyre lehet tenni a dolgokat, hanem a közvetett, és nagyobb tömegeket érintő médiaforrásokat. Hatalmába került a televízió, a rádió, az internet, a mozi, a könyv.... és biztos van, amit kihagytam. Aztán arra gondoltam, hogy vajon szégyelli-e magát az, aki ezt teszi? Gondolom szégyenkezve vágja érte zsebre a dicsőséget, a sztárságot és a vele járó egyebeket. És aki fogyasztja ezt? Az vajon szégyelli-e vagy észre sem veszi, mit fogyaszt. (mint a parizer: aroma, tartósítószer és állományjavító. Még megromolni sem képes). Olcsó, telik vele az agy.

Luna	Előzmény | 2006.12.13. 07:11 - #5

A karácsony apropóján érzek hasonló berzenkedést pár éve. Kezdünk megváltozni, hála az agymosásnak, már csak utánozzuk a világot, Nyugatot, és közben elvesznek a valódi értékeink. :(

csingi

Előzmény | 2006.12.11. 18:24 - #4

Azt kétlem. Persze, ma tudtam meg, hogy a bazilika-beli temetkezés nem a szentté avatás előjátéka, hanem egyszerűen megvásárolta a család azt a helyet. "Eladó az egész világ!" - igaz, ezt éppen a Faust ördöge énekelte, nem illik ilyen vonatkozásban használni, de ettől még igaz. A jóizlésem ettől függetlenül még berzenkedni fog, ahányszor csak eszembe jut a dolog.

Luna	Előzmény | 2006.12.11. 08:53 - #3

Lehet, hogy őket egyből szentté avatják :P:)

csingi

Előzmény | 2006.12.09. 22:07 - #2

Ez az kifacsarodott dolog például a mai nap nagy eseménye. Nem vagyok sportmániás, bár nagyra becsülöm a tiszta teljesítményt. De nem fér a fejembe ez a mai gyásznap, ami nemzeti is ráadásul - igaz, nem éreztem nagyobb megrendülést, legfeljebb annyit, amit minden humánusnak nevezett ember érez egy másik ember halálán - és a bazilikai ravatalozás és temetés. Én gyarló eszemmel eddig azt hittem, hogy ez olyan embernek adott végső tisztelet, aki az egész nemzet számára valami rendkívülit és nagyot alkotott, akinek az egész élete a nemzetéért szólt. Nem egy rétegért, hanem mindenkiért. Nekem ez a mai akkora, de akkora anonimanomáliás. Nem vonok kétsége érdemeket, nem szokásom - legalábbis azokat biztosan nem, amiket én magam is annak tartok, és nem kikiáltásos alapon válik érdemmé. Nem tehetek róla, de ha a foci házatáján ma már betegessé vált állapotokat nézem, amik ráadásul betegesen túldimenzionáltak is, amit mégis valahogy egy társadalmi görbetükörképnek is felfoghatok, akkor mindig beugrik egy szállóige, ami talán a mai állapot magjának, vagy csírájának is tekinthető. Még megboldogult Hofi is emlegette a maga hofiságával "kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci". Tehát ez bizony üzlet. Nem tudom, nekem ez nem jön össze a nemzeti gyásznappal, meg a Bazilikával. És még van két élő "aranyember", ha jól tudom. Nekik mi jut?

csingi

Előzmény | 2006.12.09. 21:53 - #1

Imádom ezeket a kifacsartodott szavakat. Azért találtam ki, mert kifacsartodott dolgok fordulnak elő olykor, amiket nem értek meg, vagy ha mégis megértem, akkor égnek áll a frizurám (majdnem mást írtam, de jajj....! résen vagyok).

[8-1]