Csend leszek
Könnyű súllyal szállni, ezt akarom,
ha mindenki elhagy, én megmaradok
Csak mint egy szög a ház falába úgy kellene beszűkölni ebbe a mába s elbírni, mit a sors nyakamra tesz.
A kép ábránd, egy-egy vitorlás hajó háborgó tenger, vagy sima, kék folyó mintha élne, de nem mozdul a test.
Csak mint egy szék, sarokban állni, úgy kellene itt bent semmire se várni, végül elmúlni békével, hangtalanul.
Miért adta rám, ha üres képkeret még meg sem pihent, máris elsiet miért hagyta itt gyönge álmait?
Csak mint egy kő az út porába úgy kellene elrejtőzni ebbe a mába, s tűrni, ha a sors felém tapos.
Mint egy fa, mindig egyedül állni, úgy kellene magamban messzire látni, s elhallgatni a távol mit üzen.
Félek, az én szívem nem ilyen szelíd, feldobja vágya, és lehúzza a kín, s a földre hullik ezernyi üvegdarab.
Mint fekete vizen süllyedő hajók, úgy buknak fel remegő ujjaim alól a segélykérő, zavaros szavak.
Talán kérés nélkül a megváltó jelen, mint hullámsír egyszer betemet, s nem lesz többé, ami visszatart.
Könnyű súllyal szállni, ezt akarom, ha mindenki elhagy, én megmaradok: csak a csend zajlik végtelenül.
|