dilemma
2006.03.24. 15:38
Az elmélkedésnek több témája is itt sorakozik előttem, de mivel ez "ostorhegy", maradok a csípősnél. Persze nem olyan, mint a chili. Azon gondolkodom, hogy meddig lehet elmenni abban az irányban, hogy csak írni-írni, akár a fióknak, akár egy ilyen személyes lapon anélkül, hogy az embert hatalmába ne kerítse a hiábavalóság érzése. Mi kell hozzá? Cinizmus? Vagy hatalmas magabiztosság? Közömbösség? Őszintén szólva nem tudom. Mindamellett a nagy lapok hatalmas tömegű írásai közötti megjelenés mindössze egy furcsa optikán nézett illúzió. Mert egy óriási lapon sincs sokkal nagyobb esélye az olvasottságnak. Mégis sokáig érzi úgy a publikáló, hogy számít a gondolata. Az arctalan tömeg éppen olyan magány, mint az egyedüllét. Miért dilemma ez? Mert lehet választani két észrevétlenség között.
Néha belém sajdul, hány tehetség enyész így el, de lassan beletörődöm abba, hogy ezen az internet sem tud változtatni, csak az illúzió változott. Ha gyakran publikálsz, sok leszel, unalmas. Nincs az a szivárványcsillogású egyéniség, akitől ne sokallna be a publikum, vagy leszűkül az olvasótábora néhány tapsolóra. Ez pedig óhatatlanul felvet gyanút, különböző kérdéseket. Ha ritkán publikálsz, nem lesz neved. Egy-két kíváncsi kattintás, és lehetsz akár elementáris, mégis süllyesztő vár.
Mi legyen hát, hogy ne veszíts?
Írj magadnak. A leghálásabb publikumnak. Garantált siker. Más meg vessen magára.
|