Van egy kabát, amit ha kell, ha nem, magára húz valaki. Akár melege van, akár fázik, addig-addig harcol, míg meg nem kaparintja a ruhadarabot.
Pedig nem illik rá, mert a kabát hol szűk, hol bő, de ha a fene fenét eszik, akkor is magára ráncigálja.
Pedig szüksége sincs már rá.
A nyomorult kabát kidobott rongy, úgy tele van szakadással és folttal, hogy csak szégyen mutatkozni benne, mégis minduntalan felkerül a vállára.  Mit felkerül.... az ember még meg is lengeti, mint egy harci lobogót, és harsányan, akár a kiskakas a török császárnak, elkezd kiabálni.
Pedig a rongyos, szakadt kabátot a kutya se venné észre, ha ez a makacs ember nem lengetné. Már mindenki elfelejtette, hogy egyszer divatos volt és zavartan félrefordítja inkább a fejét, ne is lássa, és a kabát is csendben meghúzódik a zugban, számolgatja a gombjait, emlékszik néhány öltésre, meg a zsebében lapuló mogyoróra, de mégis.... furcsa helyzet adódik.
Az a makacs ember bár szemétre hajította, hiszen nem volt új, ki is szolgálta, mégsem hagyja, hogy magában csendesen szétmálljon a szövete. Nem.
Előszedi újra meg újra. A kabát már tudja, ha csak egyet is sóhajt, azonnal ott terem a makacs ember, felkapja és dühösen beletörli a szép cipőjét, utána mindenkinek elmondja hogy micsoda galádság, hogy a gombja karcol, és rákenődött a sár a szövetről a fényes cipőre.
Ez bizony zavarba hozta a kabátot. Vajon abban a zugban nem számolgathatja nyugodtan a gombjait? Nem nosztalgiázhat a mintákon, amitől valamikor szépnek érezte magát? Miért nem hagyja szép csendben szétmállni az a makacs ember? Miért mondja folyton-folyvást, hogy neki joga van?! Mihez van joga, és mit akar tőle?
Aztán rájött. A megsemmisülését kívánja.
Talán egyszer ollóval jön majd, és miszlikre nyírja. De mi lesz a miszlikkel?
Hallott már olyat, hogy az anyag nem vész el. Mi lesz, ha a miszliket széthordja a szél? Vagy a gombok szanaszét gurulnak? A fecniken is rajta lesz a minta, a gombokat meg talán egy másik kabátra varrják, mert éppen jók lennének rá. Akkor a fecniknek sem lesz nyugta és a másik kabát a gombjai miatt lesz üldözött?
Mit fog tenni akkor a makacs ember?
A kabát beledugta az ujját a zsebbe. Már tudta, honnan fúj a hideg szél.
A szégyen hozza a makacsságot, a szégyen nem hagyja őt békén kimúlni. A makacs ember szégyelli, hogy egyszer fázott, és amikor fázott, a kopott kabát a hidegben meleget adott. Lehet rá más magyarázat? 
Hát ezért kellene némán és mozdulatlanul heverni, míg be nem temeti a föld.
Hát ez adja azt a bizonyos jogot.
Mert ez az egyetlen jog.
Az egyetlen jog?