Ide nekem...!
2006.07.28. 10:21
Mit is? naná, hogy az oroszlánt is.
Szeretem a macskákat. Ez persze azokra a simogatható méretű, legtöbbször házimacskának titulált fajtára vonatkozik, amiből kettővel odahaza meg is osztom az életem. Vagy az övékét az enyémmel? Hmmmm..... jó kérdés. Nem ez a lényeg. Vannak ennek a fajtának nagyobb méretű, sőt királyi megjelenésű, természetű egyedei is, amik kimondottan tiszteletet követelnek és engem személy szerint valódi tisztelettel is töltenek el. Olvasok egy cikket, és nem kell hozzá különösebb fantázia meg ész, hogy tudjuk, a szavannák királyai, a dzsungelek portyázó éjszakai vadászai mit élnek át egy állatkert ketrecei közé zárva. Csak annyi empátia szükséges ehhez, hogy saját magunkat képzeljük el pl. egy lift lakójának életünk végéig.
Az a kérdés vetődött fel bennem, hogy vajon szükség van-e manapság hagyományos értelemben vett állatkertekre, amikor a világ már az ágyunk szélére költözött a médiák által? Mert aki nem tudja manapság, milyen és hogyan él pl. a tigris, az tuti nem az állatkertben fogja megismerni és megtudni, mert ha legalább TV-re nincs pénze, akkor állatkerti belépőre sincs.
Ember felügyelete alatt (mennyivel szebben hangzik, mint a fogságban?) csak olyan állatot tartanék, ami szintén az ember "üdvös" ténykedése folytán a kihalás szélére jutott. Sikeres szaporodás után persze megpróbálnám a visszavadítást, próba szerencse. A fajta megmentése egy időre, talán valamennyire kompenzálná a rombolást, ha meg az evolúció amúgy is kihalásra ítélte, akkor nincs mit tenni. C'est la vie.....
|