Nyugi, nem mentem át dadogóba.

Csak tanúja voltam egy jelenetnek, és megindult az agyam. Nevezetesen arról, hogy ki kit néz le.

Egy csendes napos délelőtt munkaidőben a betonlépcsőn sütkérezik a középkorú lakatosszaki. Lehet, hogy iszonyú mennyiségű lakatolnivaló van a műhelyben, de miért kapkodjon, sziesztázik a napon.
Elmegy előtte egy másik, aki nem szaki, hanem szimpla teddide-szaladjoda segédmunkás, akit a diplomától több fényév, a hajléktalanságtól éppen egy paraszthajszál választ el, kinézetre legalábbis. Nos, a teddide-toldoda egy kézikocsit tol éppen, mert az a feladata. Megközelíti vele az útvonalat, ahol a feladatot el kellene végezni, történetesen egy rahedli enyhén gombefertőzött papírt kell selejtezés céljából a kocsira pakolni két íróasztalhoz szokott közalkalmazott előzetes anyagmozgatása és válogatása után, ugyanis az iratok szelektálása minimum adminisztratív munka. Zárójelben jegyzem meg, a két nőnemű közalkalmazott komoly akrobata mutatványok és súlyemelések árán kiválóan és hatékonyan teljesítette a maga feladatát, hogy úgy mondjam a maguk csendes egyszerűségével felnőttek hozzá.
Teddide-toldoda megakad a magas betonlépcső előtt, és megkezdődik a küzdelem, hogy a kézikocsi gravitációját legyőzze, és a lépcső tetejére juttassa továbbgurítás céljából.
A tőle éppen két lépésnyire szoláriumozó szaki mindössze a szemhéja gravitációját volt kénytelen legyőzni, és egyszer fel is pislantott, konstatálva az egyenlőtlen harcot teddide-toldoda és a fizika törvénye között. Ő tudta, ő szaki.
Éppen ezért nem mondta, hogy - figyelj, fogd az egyik végét, én  a másikat, oszt lódítsuk - óh, dehogy.
Teddide-toldoda ezért pályát módosított, megkerülve a műhelyek épülettömbjét, a másik oldalról próbálkozott. Ott azonban a konténer állta útját. Nem fért el mellette.
A helyzet reménytelennek tűnt, de nem volt az, mert feltűnt egy másik szaki (lehet, nem lakatos volt? talán asztalos) és ketten együtt előbb billentve (de úgy sem ment), aztán a konténer fölött átemelve megoldották gordiuszi csomót, illetve a kézikocsit.

Eddig a látvány.

Azon gondolkodtam két nappal később, hogy az egymás lenézése talán egyidős az emberiséggel.
Talán ott a fán még más volt a hierarchia értelme és célja. Mert amióta az ember nem magányos vadász, hanem csoportokba verődött, azóta társadalom is van. És a társadalmaknak mindig voltak rétegei. És mitől réteg a réteg? Hogy egymás alatt-felett helyezkedik el. És a tapasztalat azt mutatja, hogy a réteg lehet bármelyik, mindig akad, aki lenézi vagy közömbösen elnéz felette, tökmindegy, hogy a társadalmi dobostortában hol helyezkedik el.
Talán nem is biztos, hogy a diplomás nézi le a teddide-toldodákat.

És ha nincs más, akkor bele lehet rúgni a kutyába is.........