|
Életérzés |
|
"Szelíd legyél, derűs és hallgatag
és bölcs mosollyal tűrd, ha bántanak
legyél folyó, ha támad majd a tél
páncélod lesz, kemény és hófehér."
Bródy János | |
|
Menü |
|
| |
|
Verseim |
|
| |
|
Képeslap, papírfecnik |
|
| |
|
Kisprózáim |
|
| |
|
Blogok |
|
| |
|
Így láttam - kedvenc saját fotó |
|
A képrandomhoz Mozilla-Firefox böngésző ajánlott
2008. Párizs
| |
|
Archivum |
|
| |
|
Homályzóna |
|
"Szeretném megosztani Önnel mire jöttem rá az ittlétem során. Akkor döbbentem rá, amikor osztályozni próbáltam a faját. Ráébredtem, hogy Önök valójában nem emlősök. Minden emlős ezen a bolygón ösztönösen természetes egyensúlyra törekszik a környezetével, kivéve Magukat, Embereket. Letelepednek valahová és addig szaporodnak míg fel nem élik mind a természeti erőforrásokat, és azután csak úgy képesek fennmaradni, ha új területeket foglalnak el. Van egy másik organizmus is ezen a bolygón, mely ugyanígy viselkedik. Tudja melyik? A vírus. Az emberi faj egy betegség, a bolygó rákosodása. Az ember egy ragály, és mi vagyunk a gyógyszer."
(Mátrix:Smith ügynök - Wikidézet) | |
|
Szerzői jog |
|
Az oldalon található saját művek szerzői jog védelme alatt állnak, azok részben vagy egészben való idézése, fordítása, más fórumokon való megjelentetése és felhasználása a szerző, azaz a lap szerkesztőjének tudta és engedélye nélkül tilos.
A hangzó anyagok a Radio.Blog.Club.com, valamint a YouTube.com és a Dailymotion.com című lapok anyagából vannak válogatva. | |
|
|
|
Fórum - Beszélgető-sarok |
|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.30. 21:21 - |
Gondolom lehet róla írni |
ülök kies zugomban s nem értem mért történik ez velem honnan cserkész konok vadász hogyan kerít makacs emlék - íze szerelem mért, hogy sós patak vájjon medret sivatag arcomon mondd hát mért nem feledem?
|
Ma gondoltam rád - űzetlen lépdeltél lelkem lépcsőjén arcod felém emelted s én néztelek, kedves - homályba, távolba vesző fényes kísértet - valahol harang kondult a voltszerelem árnya ködbe fordult s homokra vésett léptünk elnyelte a múlt.
|
Kedvesem - akár a szerelem, oly lágy e szó, mélázó ajakra mosolyt csaló |
A kávéház néptelen kihűlt zacc, savanyú tejszín... az élet ilyen sanyarú? vagy unalmas a helyszín? Nincs tömeg, csacsogás képzeld el, egy zongora épp neked játsz' néhány halk futamot megpendít lelkedben egy húrt Egy korty konyak már nem elég... hiányzik a szerelem és fáj a lét.
De nézd meg jól a zongoristát Játszik - ha boldog, ha fáj. Hát játssz te is boldog szeretőt, vedd elő a rúzst és arcodra fess mosolyt.
Nem látja senki majd, az egész csak álca volt.
|
Oppá!!
Szabadjon megjegyeznem (ismét)
"Azok a régi szép idők... azok MOST vannak"
(nevis bölcselete a "régi szép idők"-ről) |
Kell egy eszement hevenye vers:
Epedek, epedek, helyben meggebedek, levemben fetrengek.
Hercegem kereken - - de nem perecen - elmereng meredt szemeken.
Beste lelke bezzeg engem enged nedvemben hemperegnem. Neeeem!!
Szeretem, szeretem!!!
|
Boldog, békés Karácsonyt!:) |
" A régi szép idők"...Azok már nem jönnek vissza, talán nem is baj, hiszen mindig kezdődik valami új.;) |
Pum? A "régi szép idők" :D Naná hogy lehetek. |
Jaj Pum!:)
Ugye nekem itt is lehetsz Pum? Az a sok szépség amit itt látok, még ebben a topicban is, az némit el. Én nem tudok így írni. Már túl vagyok ezen a féléven, ha időd van gyere és beszélgessünk ott ahol szoktunk.
|
Kedves Galagonyám, kedves Barátnőm. Még a könnyem is kicsordult, annyira örülök, hogy itt vagy. Ne némulj el.... mert Te vagy az én Sancho Panzám. |
Ha benneteket olvaslak én megnémulok...., és maradok csak néma olvasótok, de Ti írjatok!!
|
Ismét helyettem írtál. (Mint annyiszor már.)
Elloptad a szavakat, mit kimondatlan járnak bennem
mint rengetegben a vadak,
és csak a döbbenet marad az utolsó szó után.
Villan egy kép. Hasít a gondolat.
A világ egyensúlyban. Ott a boldogság
itt pedig a fájdalom. "Visszük a balhét"
Hát....Ez maradt...
|
Látod? Valamikor rég a terembe léptem tele várakozással, reménnyel középen terített asztal volt s mikor én is leültem az asztalvégre kerültem mint egy szegény rokon. Látod? Szűk marokkal mérted a szerelmet apró falatok jutottak míg más zsíros falatokkal telezabálta magát fénylő telihold képpel bujálkodott míg nekem néhány lopott csók jutott. Látod? Milyen karcsú maradtam szerelem-kenyértől én el nem híztam hiszen pár morzsa kuncog most emlékeim között mindig váró, néha fájó örökké éhes Látod?
|
Eszembe jutsz még
naponta százszor
de tudom, nem te vagy már
az a tompa sajgás ott belül
az űr nem visel arcot.
(Isten akarta, vívjam meg
a harcot.
Bár mondaná, mit akar még
miért gyötör.
Venné el az eszem
vagy ha nem,
legalább a szívem.)
Szép ruhába öltöztettelek
arcodat festettem arannyal
szemed helyébe smaragdot ültettem
s ámulva néztem délibábom.
Most ujjaim közt folyik a köd
s elnémult hangod zenéje.
Csikordulnak bennem a szavak
sok rozsdás ócskavas.
Átok fogant, hetedíz boldogtalan
Gorgó-arccal szemembe köpött férgek
életembe tekergőztek
s te nem hallgattál meg, Istenem
ne várd hát, hogy szeresselek.
|
Olvaslak titeket itt is. Jó látni a barátságot, a múltból született érzésekből kelt verseket. Még írjatok! Még! |
Tudod, Nevis néha megmagyarázhatatlan, mi ragad meg egy emberben. Nincs semmiféle sorrend, nincs hierarchia. Emberség van, őszinteség, valami olyan, ami kicsit a hónod alá nyúl, amikor éppen szükség vann arra, hogy a gravitáció csökkenjen, hogy csak egyetlen lépés könnyebb legyen. Nem kellenek hozzá nagy szavak, sem gyanús méz-máz. Hanem egy pillanat. Ami jelzi - nem kell több - csak egy jel, hogy "még mindig emlékszem, hogy vagy, nem tűntél el, nem szívódtál fel ebben irdatlan közönyös, önző világban". Bárhol jártál, megleptél a jelenléteddel.... hogy a verseidet sokra tartom, az a hab a tortán. |
Mivel kissé figyelmetlen és nem kevésbé szórakozott vagyok...Szval...
Kedves Csingi...
Megkérdezted lehetek-e a vendéged az írásaimmal. Rámosolyogtam... Most is azt teszem :)))
De azt nem mondtad, hogy az első leszek. Amikor ez tudatosult bennem (no ehhez kellett nekem a kiselefántnak "néhány" nap") valami olyan melegség öntött el amitől általában elhomályosul a monitor :)))
Ez számomra valami megmagyarázhatatlan dolog. Miért én? Hisz annyi felé jársz, annyi embert ismersz, annyi mindennel találkozol ami érték, ami szép...
Miért pont én? Miért nevis?
Ajándéknak veszem. Köszönöm.
Legyen szép a napod.
|
Ezek a versek még mind arról szólnak hogy nem intettél végső búcsút a múltnak
Kísérnek a lappangó árnyak, néha feltörő, néma vágyak, szorítja hidegen ujjaid egy halvány kísértet, sápadt volt-szerelem. Őt találni egy pillanatban nem lehet, hiába vértezed fel szívedet csalóka ez a páncél, rést keres és orvul döf beléd egy emlék, s újra meg újra rohamoz a hiány. És mennek a napok, jönnek az évek szembe veled, maradnak el hűtlenül mögötted, hordozod magaddal a ráncos szerelem-múmiát, az egyetlent. Aranymaszkot álmodsz rá.... végül sírba viszed.
|
Hát nem gondolok rátok,
Ti régi kedves álmok.
Mert dolgotok elvégeztétek
veletek szállt a boldogság tova
és az enyészet
szórja darabjaitokat tétován oda,
hol lennie kell a régmult porának.
Élek hát a mának
a pillanat mámorának...
Balatonparti település, csendes eső, kávé tejjel...
Hol az a pillanat? Hol az a mámor ? :))
|
[69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
| |
|
|
|