|
Életérzés |
|
"Szelíd legyél, derűs és hallgatag
és bölcs mosollyal tűrd, ha bántanak
legyél folyó, ha támad majd a tél
páncélod lesz, kemény és hófehér."
Bródy János | |
|
Menü |
|
| |
|
Verseim |
|
| |
|
Képeslap, papírfecnik |
|
| |
|
Kisprózáim |
|
| |
|
Blogok |
|
| |
|
Így láttam - kedvenc saját fotó |
|
A képrandomhoz Mozilla-Firefox böngésző ajánlott
2008. Párizs
| |
|
Archivum |
|
| |
|
Homályzóna |
|
"Szeretném megosztani Önnel mire jöttem rá az ittlétem során. Akkor döbbentem rá, amikor osztályozni próbáltam a faját. Ráébredtem, hogy Önök valójában nem emlősök. Minden emlős ezen a bolygón ösztönösen természetes egyensúlyra törekszik a környezetével, kivéve Magukat, Embereket. Letelepednek valahová és addig szaporodnak míg fel nem élik mind a természeti erőforrásokat, és azután csak úgy képesek fennmaradni, ha új területeket foglalnak el. Van egy másik organizmus is ezen a bolygón, mely ugyanígy viselkedik. Tudja melyik? A vírus. Az emberi faj egy betegség, a bolygó rákosodása. Az ember egy ragály, és mi vagyunk a gyógyszer."
(Mátrix:Smith ügynök - Wikidézet) | |
|
Szerzői jog |
|
Az oldalon található saját művek szerzői jog védelme alatt állnak, azok részben vagy egészben való idézése, fordítása, más fórumokon való megjelentetése és felhasználása a szerző, azaz a lap szerkesztőjének tudta és engedélye nélkül tilos.
A hangzó anyagok a Radio.Blog.Club.com, valamint a YouTube.com és a Dailymotion.com című lapok anyagából vannak válogatva. | |
|
|
|
Fórum - Beszélgető-sarok |
|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.30. 21:21 - |
Gondolom lehet róla írni |
Ahogy Pygmalion csiszolgatta szerelmesen Galateája márványbőrét, úgy írok én verset.
Mi legyél hát? Galatea? Anti-galatea? A márványból éledt nő szépségén túl milyen lehetett? Kemény, mint a kő?
A csiszoláson túl mivé lettél?
hideg vállamról lesiklanak már terheid
és könnyeid sem karcolják arcomat
hisz keménnyé gyúrta bőröm a tapasztalat.
ha olykor vágy vésné belé fúriakörmeit
arany maszkja mögé látna lézerszemem
és lemeztelenítené a hiú illúziókat,
mert a barlangszájjal ásító magány sem rettent már.
holnapra elhagysz te is, mint a madár,
ha rongyos mellű szalmabábtól riadva menekül. |
hideg vállamról lesiklanak már terheid
és könnyeid sem karcolják arcomat
hisz keménnyé gyúrta bőröm a tapasztalat.
ha olykor vágy vésné belé fúriakörmeit
arany maszkja alá pásztázna lézerszemem
és lemeztelenítené a hiú illúziókat,
mert már a barlangszájjal ásító
magány sem rettent, ha elhagysz majd te is,
mint rongyos mellű szalmabábtól riadt madár repül. |
Hát, most nagyon értem ezeket a sorokat... de nem kérek sem füstöt, sem zenét, sem semmiféle agyzsibbasztást, mindennek megvan az ideje, most a csendes üldögélésnek... |
Volt úgy, hogy bokádig zuhant a szíved lehajoltál érte, és mázsás súlya volt mint vetélt magzatot tartottad kezedben
......
Már fogtad a szikét, hogy lehántsd márvány homloka húsát, le a csontfehér igazságig, kivájd a szemét hogy az legyen aki Már gyökeret vert a közöny hajszálerenként fonta át meg át az éjszakát
|
Tudod, Anonyma, volt idő, amikor nem így gondolkodtam. Szeszélyesen hol szórtam, hol féltettem őket. Lassan megszűnik a félelem, mert tudom, hogy nagyon sok lényegest leírtam azokban a versekben. Pótolhatatlan és utánozhatatlan szavakat. A verseim folyamatos ars poeticák a szerelemről, a féltékenységről, a reménytelenségről, megbékélésről. Minden szó tőlem már felesleges volna. Énekeljenek mások a szerelmükről, reményükről. Akár nálam szebben.
Ez is egy út. A bizalom hozzámnőtt, mint a bőr. Megpróbáltam párszor letépni magamról, vagy átszabni közömbösséggé, cinizmussá, de a tény, hogy írok magamról, mégis a bizalom levethetetlen gúnyája. Olyan, mint a mesebeli király ruhája, amibe beleöltözve meztelen vagyok. Pedig ki is gúnyolhatnak, vagy nevethetnek is rajtam.
|
"valaki felveszi elejtett szavam"...ettől a mondattól lesz pozitív számomra az egész vers!
Valahogy olyan mint egy fa amelyik csak szórja és szórja a magjait, nem törődve azzal, hogy melyik hol kel ki? Előbb-utóbb valamelyik táptalajra talál és gyönyörű fává terebélyesedik. Ezért érdemes. Ez a hit, ez az ősbizalom, hogy a dolgok a megfelelő helyükre kerülnek, tartja életben és viszi előbbre az egész világot. Azt hiszem... Na, most elgondolkoztam. Lehet, hogy még más is kell ?? ;)
|
Ha már kezemből kihullott minden szó és minden érzelem mikor sápadt ajkam nem énekel s az a madár ott bent rég halott valaki felveszi elejtett szavam helyettem szól, fényt csiszol lelkem rozsdás göröngyén nem vagyok árva, néma dalos vén sivatagom közepén. Annyi az elhagyott, kopár szív mit millió szemcsére bomolva széthord a változó szél.
|
Az a kép nekem is nagyon tetszik, amit ma feltettél a blogodhoz, és aranyos a nyári, téli bunda. :)) Olvaslak hűségesen, mert jó. |
Kedves Csingi! Köszönöm a látogatásodat webtanyámon, örülök, ha találtál kedvedre valót a dolgaim között. Olvasgattam a naplódat, így tán jobban értem, miért pont azok a fotóim tetszettek a legjobban... :) Derűs napokat, verőfényes szép időt kívánok Neked és Vendégeidnek szeretettel: Xabolcs |
Hú, az a vers Csingi! Csak ültem itt tőle.
És a mai napod sem semmi, a fotó meg csodás!
A zenét én is meghallgattam! De jó, hogy felhívtátok rá a figyelmem!
Határozuottan torokszorítósak voltak ezek az impulzusok, amiket okoztatok nekem!
Ölellek Titeket!
|
Ez jó, ez a végigsimogatás. :) Hát igen, kegyetlenül őszinte egy dal, én nem ismertem ezt a lemezt, nagyon váratlanul ért... Itt esik. |
Ó, igen. Tényleg. Nem tudom, talán valami beállítási dolog, hogy nem húzza alá a linket, vagy más színt lehetne adni??? Hm. Míg rá nem jövök, az egérrel végigsimogatom a sorokat. :) Elvégre ez egy női lap.
Ismerem a dalt, nekem is megvan a Képzelt riport..... és vannak benne olyan dalok, amiket végigszenvedtem akkor, amikor a szenvedés ideje volt. Ez is azok közé tartozik, mert ennél drámaibban nem nagyon fejezhető ki ez az érzés. Még most is megríkat. |
Belinkeltem a 'zene' szót az alsó hsz-ben. csak nem látszik, legalábbis itt. Olvastam a blogod. Szép. :) |
Voltam nálad és meghallgattam a Kismadarat. Nagyon kedves volt. De sírni azért nem kell. Persze a szépség is könnyet tud fakasztani, nemcsak a bánat. Érdekes, a könnyeknek az a tulajdonsága, hogy örömben-bánatban egyformán megerednek. |
Csak feltöltöttem, hogy megmutassam. Ez is olyan kávéházas zene, nem? ;) |
Szeretem az ősz minden formáját, abban lelek megnyugvást. Azt hittem írtál blogot is, de remélem majd fogsz később... Olyan zenéket hallgattam ma, hogy folyton sírnom kellett, de nem baj. Mindennek ideje van. Szép estét! :) |
Az ősz gondolkodásra ösztönöz, legalábbis én így vagyok. És nemcsak az évszakra érvényes ez, nekem beköszöntött az ősz, úgy érzem. Túl vagyok minden nyári hevülésen, az életem indián nyarán. Talán most érik be minden termésem, és ez türelemre intő és gyönyörködésre alkalmas idő. Szelíd vagyok, sima és fényes, mint a gesztenye, ha rásüt a nap. Biztosan lesz köd is, zúzmara is, de már nem számít.
Vevocskám, nem tudtam a homlokodat megsimogatni, legfeljebb gondolatban, mert egész másképpen volt ütemezve a napom, de vigyázz magadra. Lázasan ekkora útra vállalkozni........
Efem.... hasonló hangulatú napot kívánok, mint amilyen volt számomra a mai.....
|
Egyik a másikból: engem is gondolatokra sarkallt a te írásod, vevocska. Gondoltam, hogy a ma ilyen csendes lesz, mégis ki-bejelentkezek. Csupajót Nektek! |
Úgy tűnik, mostanában inkább itt van a találkozóhely! :)
Csingike! Belelapoztam a naplódba. Érdekesen összecseng néhány nap beírása a bennem megfogalmazódott gondolatokkat. (Szeretet) Pedig tényleg most láttam először ezeket a gondolataidat - talán ugyanazokat a híreket, írásokat olvastuk mostanában... - hm! Az viszont biztos, hogy hasonlóképpen gondolkodunk! :)))
Pussz! |
Itt jártam én is, ahogy vevocs, csendben, figyelmesen. Jó hogy vagytok :) |
[69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
| |
|
|
|